képzeld, riport!

KR: Tegnap egy interjúban Kiss Norbert, a Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Hivatalának vezetője Schmitt pál újévi köszöntőjéről annyit árult el, hogy azt maga az Elnök úr írta, de arról már nem volt hajlandó semmit sem mondani, hogyan kerülhetett ki a helyesírási hibáktól hemzsegő, többek között a Himnuszt is rosszul idéző szöveg írott változata a Hivatal honlapjára. Önök azért tudják, hogy ki a felelős, ugye?

Titkárság: Nem, nem tudjuk.

KR: Ezek szerint még nyomozzák, hogy ki lehet az?

Titkárság: Még nyomozzuk, hogy ki legyen az.

KR: Gondolom, ez csak nyelvbotlás volt. Hiszen ez már egy lefutott dolog, a hibát valaki már elkövetette.

Titkárság: Ez bizonyosan így van, viszont ebből még nem következik egyenesen, hogy ez a személy lesz az, akit hamarosan felelősségre fogunk vonni. Beláthatják, nem azért vettünk fel kitartó munkával egy hadseregre való új embert, hoztunk létre sok leleménnyel új poziciókat számukra, hogy most szépen sorban kirúgdossuk őket.

KR: Tehát olyan személyben gondolkodnak, aki az ominózus esetnél nem is volt a Hivatal állományában? Nem fog kilógni a lóláb?

Titkárság: Ez nem probléma. Visszamenőleges hatállyal felvesszük az illetőt, visszamenőleges hatállyal kap fizetést, prémiumot, szolgálati autót, és már lesz majd egy megrovása is, csak hogy láthassa mindenki, éberek vagyunk, semmilyen mulasztás nem kerüli el figyelmünket.

KR: És van már ötlet, ki viheti el a balhét?

Titkárság: Legelőször a Köztársasági Elnök úr általános iskolai magyar tanárára gondoltunk, ám ő sajnálatos módon már korábban elhalálozott, így vele nem tudnánk példát statuálni. Ügyhogy az ő személyét elvetettük és most további felelős után kutatunk.

KR: Vannak kritériumok, egyáltalán ki jöhet szóba erre a „munkakörre”.

Titkárság: Az illető legfeljebb egy, lehetőleg kommunikáció szakon szerzett diplomával rendelkezzen, csak egy idegennyelvet beszéljen, azt se tökéletesen és rendelkezzen valami erős, ám nehezen felgöngyölíthető MSZP-s kötődéssel.

KR: Miért nem beszélhet több nyelvet az illető, nem rendelkezhet több vagy más diplomával?

Titkárság: Hát, mert ezek a paraméterek felelnek meg nagyjából mindenkire nálunk most a hivatalban, szóval ha lenne egy ettől különböző munkatárs is közöttünk, még az a vád érhetne minket, hogy nem cseréltük le az előző kurzus összes emberét. Ennek pedig még a látszatát is szeretnénk kerülni. És még egyszer hangsúlyozom, nagyon fontos, az illetőnek legyen MSZP-s múltja, de csak valami nehezen kinyomozható, szintén az előbb elmondottak miatt.

KR: Miért kell egyáltalán MSZP-s múlt?

Titkárság: Hát, mert ilyen, a Köztársasági Elnököt és a Hivatalát lejárató piszokságot nyilvánvalóan csak egy szabotőr követhetett el.

KR: És mi lesz a sorsa ennek az embernek, miután felvették majd leleplezték?

Titkárság: Elbocsátjuk egy jó nagy végkielégítéssel, aminek persze nagy része adó formájában nálunk marad, ha-ha.

KR: Itt állunk Tiszapöpörkényben, Magyarország leghidegebb településének főutcáján, ahol az évi átlaghőmérséklet 4,5 fokkal alacsonyabb az országos átlagnál. És nem csak a leghidegebb, de az egyik legszegényebb is ez az alig 300 lakosú apró zemplén-megyei falucska, ahol gyakorlatilag 100 százalékos a munkanélküliség. Nem csoda, hogy  tavaly nagy vihart kavart, a híradásokba is bekerült, hárman fagytak halálra a saját otthonukban, mert nem volt pénzük tüzelőre. A falucska lakói rendkívül nehéz napok elé néznek, a meteorológiai előrejelzések szerint ugyanis ennek a szokatlanul zord télnek a leghidegebb éjszakája elé nézünk. Minusz harminc, azaz minusz harminc fokra is lemehet a hőmérséklet – ez itt, ezen az isten háta mögötti helyen egyenlő a végítélettel. Mi most a tavalyi 3 áldozat egyikének özvegyéhez, Csanád Istvánhoz igyekszünk. Arra keressük a választ, az özvegy hogyan készül az előttük álló éjszakára. Meg is érkeztünk a portához, itt vár bennünket a láthatóan romos, itt-ott hiányos ház gazdája. Csanád István?

István: Igen, én vagyok.

KR: Jó napot kívánunk. Be szabad menni?

István: Tessenek csak.

KR: Itt vagyunk hát Csanád István házának, mondjuk azt, nagyszobájában. Sehol egy fütőalkalmatosság, de még csak egy villanykörte se, ami kicsit melegíthetne. Tavaly ebben a szobában fagyott halálra felesége, Böbe?

István: Nem, a másikban.

KR: Megnézhetjük?

István: Igen.

KR: Jól tudom, a karjaiban halt meg a felesége?

István: Igen.

KR: Meg tudja mutatni, itt a szobában pontosan hol történt ez a szörnyű tragédia?

István: Itt a fal mellett.

KR: Ezen a helyen fagyott halálra Böbe, Csanád István felesége tavaly télen szerető férje karjai között. István, semmi nem emlékeztet itt a tragédiára, sehol egy virág, egy mécses?

István: Nem volt miből.

KR: Mit érzett, István, amikor itt a karjaiban halt meg a felesége?

István: Fáztam.

KR: De nem is volt szomorú, nem is érzett engesztelhetetlen, szívszaggató fájdalmat,tehetetlen dühöt,  hogy elvesztette szerelmét?

István: De.

KR: Értem, hát ez borzalmas. Visszamehetünk a nagyszobába? Ott egy kicsit világosabb van, az jobb a felvétel szempontjából.

István: Tessék.

KR: István, mi lesz ma este? Tudja, hány fokot mondanak ma éjszakára?

István: Nem tudom.

KR: Mínusz harminc. Mínusz harminc, István. Mondja, hány fok van itt a házban?

István: Nem tudom.

KR: Van hőmérője?

István: Nincs. Tavaly elcseréltem kenyérre.

KR: Nos, mi hoztunk magának egyet, hogy lássa, mennyi a hőmérséklet. Lássuk csak, most mennyi! Minusz 8,1 fok. Mit szól ehhez, István?

István: Nem tudom.

KR: Ez éjszakára lemehet akár minusz tíz alá is. Mit fog csinálni?

István: Semmit.

KR: Mondja el István, mit érez ilyenkor, ezeken a rettenetes téli éjszakákon?

István: Hát, hogy hideg van.

KR: Kérem, próbálja meg érzékeltetni, hogy a nézők is elképzelhessék, milyen kínokat él át. Mégis, mire gondol ezekben a rettenetes órákban?

István: Hogy minél előbb legyen vége?

KR: Arra gondol, hogy az életének minél előbb legyen vége?

István: Nem, az éjszakának.

KR: És a falubeliek nem tudnak összefogni, és mondjuk együtt venni tüzelőt, egy helyre menni és ott melegedni?

István: Mindenki szegény.

KR: Rokonai vannak?

István: Vannak.

KR: Ők miért nem segítenek?

István: Nekik sincs miből.

KR: És nincsen egy gazdag ember, egy híresség, aki segítene Önöknek?Ruhával, tüzelővel, vagy akár csak egy pár szál gyertyát hozott volna.

István: Eddig nem jött senki.

KR: Nézze, István, csak amíg beszélgettünk, tovább hült itt a levegő, most minusz 8,4 fokot mutat a hőmérő. Tartsa csak meg. István, mit kívánjunk magának?

István: Nem tudom.

KR: Kitartás, István. Reménykedjünk, hátha jobbra fordul, jó?

István: Jó.

(vágás, a tudósító már egyedül a ház előtt)

KR: Ilyen körülmények között várja István, ebben az ütött-kopott házban, teljesen magára hagyatottan, az év leghidegebb éjszakáját. Hogy lesz-e még kihez jönnünk interjút készíteni jövőre, a következő leghidegebb éjszaka előtt, csak remélni tudjuk. A Képzeld, riport!-nak KR tudosított Tiszapöpörkényből.

KR: Szerdán rekordot döntött a benzin ára 361 forinttal. Az elemzők jövőre a 400 forintos benzint sem tartják elképzelhetetlennek.  Tervezi-e, hogy lerakja az autót és tömegközlekedésre vált?

Béla (kora: 38 év, státusza: rokkantnyugdíjas, autója: Mercedes E-Klasse): Kiszálljak és szétverem a pofád?

KR: Szerdán rekordot döntött a benzin ára 361 forinttal. Az elemzők jövőre a 400 forintos benzint sem tartják elképzelhetetlennek. Tervezi-e, hogy lerakja az autót és tömegközlekedésre vált?

Judit (kora: 22 év, foglalkozása: tanuló, kocsija: Fiat 500): Jaj, hagyjon már, már így is elvagyok késve a suliból.

KR: Szerdán rekordot döntött a benzin ára 361 forinttal. Az elemzők jövőre a 400 forintos benzint sem tartják elképzelhetetlennek. Tervezi-e, hogy lerakja az autót és tömegközlekedésre vált? Ön külsője alapján talán már elmúlt 65 éves, vagyis ingyen utazhatna BKV-val.

Ferenc (kora: 71 év, státusza: nyugdíjas, autója: Suzuki Swift): Ezt most hogy tetszik érteni?

KR: Szerdán rekordot döntött a benzin ára 361 forinttal. Az elemzők jövőre a 400 forintos benzint sem tartják elképzelhetetlennek. Tervezi-e, hogy lerakja az autót?

Gábor (kora: 43 év, foglalkozása: menedzser, autója: Audi Q7): Persze, és akkor majd hogy jövök be Pátyról. Akaszkodjak a feleségemre, és ő hozzon be az autóján? Vagy a fiam? Vagy a lányom? Netán az anyósom?

KR: Szerdán rekordot döntött a benzin ára 361 forinttal. Az elemzők jövőre a 400 forintos benzint sem tartják elképzelhetetlennek.  Tervezi-e, hogy lerakja az autót és tömegközlekedésre vált?

István (kora: 57 év, munkahelye: call center, autója: Opel Kadett): Most?

KR: Szerdán rekordot döntött a benzin ára 361 forinttal. Az elemzők jövőre a 400 forintos benzint sem tartják elképzelhetetlennek.  Tervezi-e, hogy lerakja az autót és tömegközlekedésre vált?

Andrea (kora: 20 év, foglalkozása: HTB, kocsija: Mini Cooper): Megsértődne a Laci, hogy nem is örülök a karácsonyi ajándékának.

KR: Az elemzők jövőre a 400 forintos benzint sem tartják elképzelhetetlennek. Tervezi-e, hogy lerakja az autót és tömegközlekedésre vált?

Endre (kora: 49 év, foglalkozása: biztonsági őr, kocsija: Ford Escort kombi): Miért pont én? Miért nem a többiek?

KR: Szerdán rekordot döntött a benzin ára 361 forinttal. Az elemzők jövőre a 400 forintos benzint sem tartják elképzelhetetlennek. Tervezi-e, hogy lerakja az autót?

Péter (kora: 36 év, foglalkozása: programozó, kocsija: Kia C'eed kombi): Kigazdálkodjuk. Legfeljebb majd kicsit kevesebbet eszünk.

KR: Mr. Abramovics. Tulajdonképpen jószolgálati kerítőúton vagyunk. Szeretnénk segíteni abban, hogy az ország legpatinásabb labdarúgóklubjának végre egy jó gazdát találjunk. Az eddigi tulajdonos nemigen váltotta be a hozzá fűzött reményeket, jelenleg már javában az eladásán fáradozik...

Abramovics: Tudom, én is rátaláltam a Vedomosztyi újságban a hírdetésre, amikor éppen eladó jachtokat néztem.

KR: Netán fontolóra is vette, hogy beszállna a Fradiba?

Abramovics: Igen, miért is ne? Legfeljebb mégsem jachtot veszek.

KR: Ezek szerint egy jacht árára taksálja a Fradit?

Abramovics: Igaza van. A jacht is belefér.

KR: Játsszunk el a gondolattal! Öné a Fradi, amely történetének nem a legsikeresebb korszakát éli. 6 éve nem nyert bajnokságot sem. Hogyan kezdene hozzá a felfuttatásához? Ki lehetne a siker első számú letéteményese?

Abramovics: Orbán Viktor.

KR: Milyen minőségben?

Abramovics: Kezdetben csak amolyan mindenes lenne. Aztán már minden menne a maga útján. Orbán úr kiváló referenciával rendelkezik: most is ő csinált bajnokcsapatot a Videotonból.

KR: Igazolna valakiket a Fradi?

Abramovics: Természetesen. Így a Chelsea végre meg tudna szabadulni a maradék angol játékosától is. Az Orbán-család fiú gyermekeivel kiegészülve ütős csapatot alkotnának.

KR: Mennyire biztos a sikerben?

Abramovics: Eléggé. Itt van például az új adótörvényük, amely szerint a jövőben a vállalkozások a sportegyesületekre fordított támogatási összeggel csökkenthetik társasági adófizetési kötelezettségüket. Átutalok a cégemból pár száz milliót a Fradinak, amit onnan aztán adómentesen kiveszek.

KR: Hogyan? Hisz akkor az a Fradinál jelenik meg bevételként, ami után nekik ugyanúgy adózniuk kell.

Abramovics: Ugyan! Magyarországon azért nem olyan nehéz elhitetni, hogy egy futballklub veszteségesen működik. De majd legfeljebb – papíron – naponta négyszer krétázzuk a pályát és lebontjuk a lelátót, nehogy jöhessenek nézők és bevételt csináljanak itt nekünk.

KR: És ha mindez mégsem sikerülne? A mostani tulaj McCabe-hez hasonlóan Ön is megpróbálja továbbadni a csapatot egy újabb befektetőnek?

Abramovics: Igen, de előtte midenképpen konzultálok druszámmal, Borisz Abramoviccsal. Biztosra veszem, utána nekem nem tart majd ennyi ideig kiszállni.

KR: Az elmúlt napok híradásai szerint Önök vizsgálatot kezdtek a magyar parlament által nemrégiben elfogadott médiaszabályozási törvény kapcsán.

EU: Most mondja meg, már karácsonykor sem lehet nyugta az embernek. Ahelyett, hogy otthon pihennénk, élveznénk a szabadságot, ilyenkor is kénytelenek vagyunk őrködni a rend felett.

KR: Szóval igaz a hír.

EU: Igen, vizsgálódunk, vizsgálódgatunk.

KR: Jutottak már valamire?

EU: A lankadatlan és minden részletre kiterjedő vizsgálat eredményeképp sikerült megállapítanunk, valóban létezik az új magyar médiaszabályozási törvény. Ezt nagyon fontos volt leszögeznünk, mielőtt bármiféle további intézkedést foganatosítunk – nehogy bármilyen meggondolatlan dolgot tegyünk, és ezzel támadási felületet biztosítsunk magunkon.

KR: És hogyan jutottak erre a megállapításra?

EU: Indirekt módon. Sokat tanakodtunk, mígnem a nyugati sajtó követeléseire válaszul a magyar kormány tagjai a minap kijelentették, hogy dehogy vonják vissza az új médiatörvényt. Ennek a kijelentésnek a fényében gyakorlatilag soha nem tapasztalt egyetértésben, 20 „igen” mellett és 6 „nem” ellenében megállapítottuk: ha valamit vissza lehet vonni, abból – nagy valószínűséggel – egyenesen következik, hogy azt a valamit előtte meg kellett szavazni. Ezzel izonyítottnak tekintjük az új törvény életbe lépését.

KR: Ezek után milyen bűntetésre számíthat Magyarország?

EU: Voltak, akik egyenesen kukoricára térdepeltették volna a magyarokat, de ez annyira túlzott, hogy ne mondjam, kegyetlen bűntetés lenne, ami nem méltó hozzánk! Mi, a jóérzésű többség még a gondolatától is elborzadtunk ennek, úgyhogy ez természetesen le lett szavazva. De ne higgyék, hogy megússzák, nagyon kemények leszünk. Bár a hivatalos bejelentésre később kerül sor, elárulhatom, végül a sarokba állítás mellett döntöttük, ami szintén egy eddig példa nélkül álló büntetés lesz.

KR: Milyen következményekkel járhat a „sarokba állítás”?

EU: Magyarország egészen bizonyosan kimarad a következő a fogócskából. De ez még hagyján. Nagy valószínűséggel még akkor is a sarokban kell állniuk, amikor mi uzsonnára megisszuk a habos kakaónkat és megesszük a sütit, és még gondolkodunk rajta, hogy csak az Esti mese után oldjuk fel a büntetést. Biztosak vagyunk benne, hogy Önök tanulni fognak ebből.

KR: Napokban veszi kezdetét a fél éves magyar elnökség. Esetleg már ez idő alatt érzékelhetünk az elmondottakból valamit?

EU: Á, dehogy, nem úgy van az. Most megyünk Önökhöz vendégségbe, nem illik az ilyesmi. Na de aztán utána! Amint véget ér a magyar elnökség, vagyis június 31-én, lecsapunk: közvetlenül utána szavazást kezdeményezünk, amelynek eredményeként összeállítjuk azt a munkacsoportot, akik kijelölik a döntéshozókat, akik az előzetes ütemtervet összeállítják, amelynek alapján a további intézkedésekre akciótervet dolgzunk ki arról, hogy mikor foglalkozunk a kérdéssel.  

KR: Hosszas viták után nemrégiben benyújtották a vasárnapi munkavégzés korlátozásáról – vagyis a vasárnap, mint „kötelező” munkaszüneti nap bevezetéséről – szóló törvényt. A módosítás 2012. január 1-én lépne életbe, de borítékolható, a vita magas hőfokon fog folytatódni addig is. Mi az egyház álláspontja a kérdésben? Legyen, vagy ne legyen szabad a vasárnap?

Bertalan atya: Legyen!

KR: Az elképzelések szerint vasárnapi munkavégzésre csak kivételes esetben kerülhetne sor, amelyet csak az indokolt mértékben és esetekben, szűken értelmezve lehet elrendelni. Ez akár a vasárnapi misét  is veszélyeztetheti, ha a törvényhozók úgy ítélik meg, az nem tartozik a társadalom számára nélkülözhetetlen – ezért vasárnap is nyújtható, nyújtandó – szolgáltatások közé (ellentétben például az olyanokkal, mint egészségügy vagy közmű).

Bertalan atya: Akkor ne legyen!

KR: Érvként hangzott el a munkaszüneti nappá nyilvánítás mellett – többek között éppen a Magyar Katolikus Egyház részéről –, hogy a vasárnapi munkavégzés által sérül az emberek szabad vallásgyakorláshoz való joga, ami végsősoron a misék, templomok látogatottságára van negatív hatással.

Bertalan atya: Akkor legyen!

KR: A javaslat szerint csak az élet- és vagyonvédelmi, készenléti jellegű, illetve pihenést szolgáló, művészeti rekreációs termékeket előállító dolgozókat lehetne vasárnap is berendelni. Ebben nem feltétlenül vannak benne például a buszvezetők, akik a templomokba elszállítanák az embereket.

Bertalan atya: Akkor ne legyen!

KR: Az ellenzék azt mondja, ne legyen.

Bertalan atya: Akkor legyen!

KR: Igazándiból az ellenzék nem is mond ilyet.

Bertalan atya: Miért, mit mond az ellenzék?

KR: Az ellenzék ezzel kapcsolatban még nem mondott semmit.

Bertalan atya: Mondhatnának már valamit, hogy mi is ki tudjuk alakítani az álláspontunkat.

KR: Akkor végülis legyen szabad a vasárnap, vagy ne legyen?

Bertalan atya: Már magam sem tudom.

KR: Köszönjük az interjút!

KR: Kedves Ágnes, olvastuk a bejelentését, hogy új edzővel vág neki a következő évadnak. Erről szeretnénk kicsit kérdezni...

Szávay: Igen, szóval nagyon együtt vagyunk az új edzőmmel, egymás apró rezdüléseit is értjük, pont ilyen stílusú edzőre volt szükségem, aki bíztat, és mindig a legjobbat igyekszik kihozni belőlem, szóval azt hiszem, akár karrierem végéig el tudnám képezlni vele a közös munkát. Köszönöm szépen, a viszont...

KR: Bocsánat, de lenne azért még pár kérdésünk ezzel, meg a jövő évre vonatkozó terveivel kapcsolatban. Csak így telefonon keresztül, nem tartana sokáig.

Szávay: Ne haragudjanak, de most nagyon nem alkalmas az időpont.

KR: Éppen most is edz?

Szávay: Nem, fotózáson vagyok, most készítjük a fotósommal a jövő évi sorozatot. De nyugodtan másolják csak be és közöljék le a tavaly ilyenkor velem készített interjúk egyikét. Ha gondolják, az adminisztrátorom nagyon szívesen a rendelkezésükre bocsátja.

KR: Azt, amelyikben úgy nyilatkozik „úgy érzem, összeállt a játékom, életem formájába lendültem, bizakodva tekintek a következő évad elé”? Az megvan nekünk is.

Szávay: Igen, pontosan, örülök, hogy egyre gondolunk. Csak kérem annyit változtassanak rajta, hogy már nem Powerade-del frissítem magam a meccsek szünetében, hanem Gatorade-del, a cipőimet az adidas szállítja, nem a nike a továbbiakban, a csuklószorítomon nem a Mol, hanem az Ikarus logója fog szerepelni, és a fodrászom már nem a Hajas, hanem a Zsidró. Szóval zajlik az életem – bár tudom, hogy Önöknek némi gondot okozok ezzel.

KR: Ezt hogy érti?

Szávay: Rengeteg telefont kaptam a tavalyi interjú után is az újságíróktól, pedig akkor csak annyit változtattam a két évvel azelőtti interjúban elmondottakhoz képest, hogy a 30-ba vártam magam. Mégis nehezményezték, hogy emiatt dolgzniuk kell, és nem adhatják le a három évvel ezelőtti cikküket. De most már tényleg mennem kell, ne haragudjon, a sminkesem már igen türelmetlen. A kész interjút meg nyugodtan küldjék el a PR-osomnak átnézésre. Viszlát.

KR: Herr Gündogan, köszönjük, hogy elfogadta megkeresésünket. Gyakorlatilag egész Európában nagy sajtója van a magyar parlament által most elfogadott médiaszabályozási törvénynek. Németország „felől" Merkel kancellár reakciója mellett – melyben óvja Magyarországot attól, hogy a sajtóval kapcsolatban megsértse a jogállamiság elveit – mégis az Ön „tiltakozásának” a legnagyobb a visszhangja: éppen egy matrjosa-babával akarta bedobni a berlini magyar követség ablakát, amikor a terrorelhárítás lefülelte...

Gündogan: Igen, már vártam magukat. Tessenek parancsolni.

KR: Ez micsoda?

Gündogan: A válaszaim, legépelve.

KR: De, Herr Gündogan, el se küldtük előre a kérdéseket. Kitől hallotta, hogy így kell interjút adni?

Gündogan: Az ügyvédemtől. Ő már ez előtt az ügy előtt is hallott magukról magyarokról, és azt mondta, vigyázni kell Önökkel. Lehet, hogy még a papír se nyújt nekem teljes biztonságot.

KR: Kérem, higgye el, nem tartunk még itt. Maradjunk a hagyományos élőbeszédes, kérdezz-felelek típusú interjúnál!

Gündogan: Hát, rendben.

KR: Tehát: gyakorlatilag egész Európában nagy sajtója van a magyar parlament által most elfogadott médiaszabályozási törvénynek. Németországban mégis Merkel kancellár reakciója mellett – melyben óvja Magyarországot attól, hogy a sajtóval kapcsolatban megsértse a jogállamiság elveit – az Ön „tiltakozásának” a legnagyobb a visszhangja: éppen egy matrjosa-babával akarta bedobni a berlini magyar követség ablakát, amikor a terrorelhárítás lefülelte. Mi késztette erre a tettre?

Gündogan: Hát akkor, először is üdvözlük minden kedves olvasót, Allah... ez már vesz minket?

KR: Igen.

Gündogan: Grüss Gott, meine Damen und Herren. Szóval felháborodásomban ragadtam babát, amikor meghallottam, hogy választott hazámtól... biztos vesz?

KR: Igen.

Gündogan: ...tehát, mint mondtam, hogy hazámtól alig pár száz kilóméterre, Nyugat-Európa peremén, az Európai Unióban a 21. században ilyen törvényeknek helyük lehet, hogy cezúrázhatják a médiát, és ezzel lábbal tiporják a sajtószabadságot – ahogy a független, kiegyensúlyozott német újságaink nagyon helyesen meg is írták mindezt.

KR: Igen, értem. És miért gondolja úgy, hogy például a szabályozás nyomán esetlegesen „megregulázott” magyar sajtóval szemben - ahogy Ön fogalmaz – a német sajtó független és kiegyensúlyozott?

Gündogan: Ez teljesen egyértelmű, nem is lehet kérdéses. Maradjunk csak ennél a példánál. A sajtónk egyik fele elmarasztalta Magyarországot az elfogadott mádiatörvénye miatt, és másnap a sajtónk másik fele alig győzte védelmébe venni ugyanezt a törvényt.

KR: Mégis, mintha Önöknél is létezne valamiféle cenzúra

Gündogan: Ne mondja! Honnan veszi ezt? Ilyet német újságban biztosan nem olvasott.

KR: Nem is kell messzire visszamenni az időben. Pár évvel ezelőtt a Spiegel szedte le a keresztvizet a szélerőművekről. A címlapsztori megjelenését követően 17 évi munkaviszony után felmondott az egyik szerkesztő, akinek nem sokkal korábban írt, a szélenergia előnyeit is elismerő cikkét a főszerkesztő nem engedte megjelenni – állítólag azért, mert az ellenzék irányába tett fordulat jegyében már nem lehetett pozitívan cikkezni a regnáló szociáldemokrata-zöld koalíció eme kedves projektjéről.

Gündogan: Jaaaa, ez nem cenzúra. És nem is ilyen fondorlatos politikai szándékból történt. Nagyon is okos volt meggátolni annak a cikknek a megjelenését – akár ilyen módon is.

KR: Hogyhogy?

Gündogan: Teljesen értelmetlen szélerőműveket építeni: a drágák, a beruházás soha nem térül meg, csak pénzébe kerül a költségvetésnek.

KR: Ezt honnan veszi?

Gündogan: Hát hiszen az újság is megírta.

KR: Az elven túl, Önökre, németekre nézve van valami kézzelfogható, gyakorlati hatása is az új magyar médiaszabályozásnak? Netán ez is meghúzódik az Ön akciója mögött?

Gündogan: Rám biztosan. Évek óta fogadok sporteseményekre, köztük magyar focimeccsekre is. Most képzelje el: hullámvölgybe kerül mondjuk a maguk élcsapata, a Videoton, sorozatban veszíti a meccseit, de én erről nem értesülhetek és rájuk fogadok. Igaz, ami igaz, azt is mondják, hogy erre a hullámvölgyre az elkövetkezendő 4 évben nem igen kell számítani. Csak azt nem tudom, hogy ezt a törvény életbe lépte előtt olvastam, vagy az után...